Lázár István: A Nilus rózsája epub
Katt rá a felnagyításhoz
|
|
Részlet az eKönyvből:
A pálmák álmosan kókadoztak a Nilus völgyében. A szent folyó lassan hömpölygött északnak a tenger felé. Megrebbenő tükrén lótuszvirág álmodozott, dus papirusz-sás hajlott rá, mintha csókot küldene a távoli tenger tündéreinek. Százszinü vizinövény, csodaliliom és rózsa, virágos káka, aprólevelü folyondár s különös iszalag lepte el a partot és a viz közepét. Szép, karcsu, feketenyaku szárnyasok, ibiszek, ludak, kék, halványpiros és ezüstös szárnyu madarak, szinpompás lepkék, föl-fölvillanó aranyhalak tünedeztek elő a sáserdők alatt, fénypászták, tört szivárványok ringtak a viz tükrén s fent a ragyogó napsütésben, a papirusz-sáson aranyfátyolnak tünt a pókhálófonál.
Megpihentette szamarát Néfer-Kara a pálmák árnyékában. Nagy darab ember volt, lába majdnem földig ért az erős szamárról. Oroszlánfejét most fölemelte, ugy hallgatta a vizek mormogását, mely olyanformán hangzott, mint amikor Anhur templomában a tebuni hárfa legmélyebb húrja szól. Egy darabig gyönyörködve nézte a hullámok játékát és a buján viruló ősvilágot, aztán nagyot sóhajtott: a kedvesére gondolt...
Acélszürke szemével az aranypárás távolba meredt s kemény arcvonásai mosolyba lágyultak. Füszerszámos szellők cirógatták, apró vadak pattantak föl előtte s amott egy szép csikos zebra rugtat el... Fölrezzent, fáradt szamarát utnak riogatta s Thinisz irányában tovabandukolt.
Ciprusligethez ért. Vágy és álom rajzott a lelkében. Eszébe jutottak a régi szerelmes énekek, miket otthon, Abut városában énekelnek...
A pálmák álmosan kókadoztak a Nilus völgyében. A szent folyó lassan hömpölygött északnak a tenger felé. Megrebbenő tükrén lótuszvirág álmodozott, dus papirusz-sás hajlott rá, mintha csókot küldene a távoli tenger tündéreinek. Százszinü vizinövény, csodaliliom és rózsa, virágos káka, aprólevelü folyondár s különös iszalag lepte el a partot és a viz közepét. Szép, karcsu, feketenyaku szárnyasok, ibiszek, ludak, kék, halványpiros és ezüstös szárnyu madarak, szinpompás lepkék, föl-fölvillanó aranyhalak tünedeztek elő a sáserdők alatt, fénypászták, tört szivárványok ringtak a viz tükrén s fent a ragyogó napsütésben, a papirusz-sáson aranyfátyolnak tünt a pókhálófonál.
Megpihentette szamarát Néfer-Kara a pálmák árnyékában. Nagy darab ember volt, lába majdnem földig ért az erős szamárról. Oroszlánfejét most fölemelte, ugy hallgatta a vizek mormogását, mely olyanformán hangzott, mint amikor Anhur templomában a tebuni hárfa legmélyebb húrja szól. Egy darabig gyönyörködve nézte a hullámok játékát és a buján viruló ősvilágot, aztán nagyot sóhajtott: a kedvesére gondolt...
Acélszürke szemével az aranypárás távolba meredt s kemény arcvonásai mosolyba lágyultak. Füszerszámos szellők cirógatták, apró vadak pattantak föl előtte s amott egy szép csikos zebra rugtat el... Fölrezzent, fáradt szamarát utnak riogatta s Thinisz irányában tovabandukolt.
Ciprusligethez ért. Vágy és álom rajzott a lelkében. Eszébe jutottak a régi szerelmes énekek, miket otthon, Abut városában énekelnek...
Hasonló termékek
